vissza a főoldalra

 2008.06.06. 

Szent Imre-zarándoklat Erdélybe

Május 5-13-a között, Pünkösd hetében a veszprémi székhelyű Szent Imre Egyesület képviseletében, Veszprém Megyei Jogú Város támogatásával és dr. Márfi Gyula érsek atya áldásával egy maroknyi zarándokcsoport járt Erdélyben, Partiumban, a Gyimesek völgyében, felkereste Szent Imre herceg emlékhelyeit, tisztelgett az ezer éve született királyfi lelki-erkölcsi nagysága előtt, s elhelyezte az egyesület koszorúit.

A zarándoklat vezetője Toldi Éva tanár-újságíró volt, az egyesület alapító tagja, aki az út egyes állomásain vetítettképes előadásokat tartott Mit üzen Szent Imre a XXI. század magyarjainak, illetve Szent Imre herceg öröksége címmel, s bemutatta az általa írt és szerkesztett jubileumi Szent Imre emlékkönyvet.

 A zarándoklat céljául tűzte ki azt is, hogy Szent Imre városa, Veszprém nevében az egyesület pártoló tagokat toborozzon, kapcsolatokat keressen és építsen Erdélyben, Partiumban az Árpád-házi herceg tiszteletét, hagyományait őrző közösségekkel. A Szent Imre Egyesület alelnöke, Veres B. Zsuzsanna szervezőmunkájának eredményeként sokan csatlakoztak is a veszprémi közösséghez.

 A zarándokút első állomása Hegyközszentimre volt Partiumban, a régi Bihar megyében. Az aprócska település a hercegről kapta nevét, s méltó módon ápolja ma is a Szent Imre-hagyományokat, noha ma már csak reformátusok élnek területén. A helyi emlékezet szerint a királyfi itt vadászott, mikor a végzetes baleset érte – egy vadkan megtámadta és kioltotta életét az Ygfon erdejében. Kucharszki Zoltán református lelkész vezetésével és kezdeményezésére 2002-ben a Lakitelek Alapítvány támogatásával szobrot emeltek a herceg emlékére a templomkertben, s kiadtak egy helytörténeti kiadványt is Hegyközszentimre múltjáról, Szent Imre-örökségéről.

 Tavaly pedig a herceg születésének ezer éves jubileumán lerakták egy Szent Imre-emlékkápolna alapjait is. A veszprémi zarándokcsoport ökumenikus istentisztelet kertében tiszteleghetett a falu névadója előtt, s ekkor mutatta be többek között az emlékkápolna elkészült terveit Wagner Péter Ybl-díjas építész is. Az istentiszteleten Somogyi Imre nagyváradi esperes-plébános és Kucharszki Zoltán református lelkész emlékeztek Szent Imrére, majd Toldi Éva tartott vetített képes előadást, fókuszba állítva a hősiesség erényét Szent Imre életében.

 A zarándokcsoport másnap felkereste a környék más jeles emlékhelyeit is, így többek között tisztelgett Szent István király emléke előtt Szentjobbon, illetve felkereste Szalárd református templomát, ahol különösen értékes ősi freskók őrzik Szent István és Imre herceg emlékét.

 Második nap este Kolozsváron, a Szent Mihály Katolikus Nőszövetség közösségi házába várták a veszprémi zarándokokat. Itt az előadás és a könyvbemutató csatlakozott a közösség Magyar szentek, szent magyarok című evangelizációs programsorozatához, melyet Kovács Sándor plébános atya köszöntése, méltató bevezetője nyitott meg. Az est végén a ferencesek templomában szentmisén vett részt a csoport, s elhelyezték Szent Imre szobránál az egyesület koszorúját.

 A harmadik állomás Marosszentimre volt. Ez a ma már színtiszta román ajkú falu egykor szintén Szent Imre hercegről kapta nevét. A reformáció idején itt is reformátusok vették át a templomot, de már a múlt század közepére olyan erősen megfogyatkozott sajnos a gyülekezet, hogy – mint azt Jékely Zoltán fájdalmasan szép versében (A marosszentimrei templomban) írja – már csak tízen maradtak az atyafiak az istentiszteleteken. A templom rendkívül romos állapotú, pedig a templombelső arról árulkodik, hogy még sok-sok értékes, megmentésre váró freskómaradványt őriznek itt a falak (például A könnyező Krisztust bemutató falképet, mely Közép-Európában is egyedülálló ábrázolásnak számít).

 Marosszentimre volt a zarándokút legemlékezetesebb, legmegrázóbb, legfelrázóbb, és legmegrendítőbb állomása. Mivel a faluban már egyetlen magyar sem lakik, a romtemplomba meghirdetett ökumenikus megemlékezésre Nagyenyedről és Gyulafehérvárról érkeztek buszokkal zarándokok, a házigazda, Gudor András református lelkész hívására, de környékbeli katolikusok, reformátusok, unitáriusok is szép számmal gyűltek egybe, megtöltve a hajlékot.

 A felekezetek himnuszai után Bárócz Huba református esperes hirdette az Igét, Korom Imre, a gyulafehérvári Gróf Mailáth Károly Katolikus Szeminárium pap-tanára emlékezett Szent Imrére, és Sándor Botond enyedi unitárius lelkész imádságos áhítatában kiemelte az Árpád-házi herceg máig ható példás életét. Gudor András lelkész versekkel, a Római Katolikus Hittudományi Egyetem kórusa népénekekkel, egyházi énekekkel szolgált.

 Toldi Éva a hely szellemétől meghatottan mondott ünnepi beszédet, Veres B. Zsuzsanna a Szent Imre Egyesület törekvéseit ismertette, Gudor Botond magyarigeni református lelkész, történész pedig a templom történetét tekintette át. A Magyar és a Székely Himnusszal zárult az istentisztelet. A templomi mementó sokakban felszakított régi emlékeket, többen könnyeztek az elhangzott szentbeszédek és az énekek nyomán. Megrendítő volt ez az együttlét!

 A zarándokút negyedik állomásán a csoport a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián vendégeskedett, Oláh Zoltán rektor úr meghívására, akinek közreműködésével a zarándokok ellátogathattak a Gyulafehérvári Érsekségre is, ahol többek között megtekintették Márton Áron püspök egykori rezidenciáját, dolgozószobáját is. Az esti előadást a punkta idején a szeminárium dísztermében tartotta meg Toldi Éva, melyet közvetlen beszélgetés követett a papnövendékekkel, akik közül sokan csatlakoztak pártoló tagként az egyesülethez.

 Ötödik nap Marosvásárhelyen a ferencesek Szent Imre-plébániaközösségében is nagy érdeklődés övezte a zarándokok előadását és a könyvbemutatót. Sebestyén Péter ferences atya bemutatta templomukat, megajándékozta a küldöttséget egy-egy könyvével is. A koszorú elhelyezése és az imádság után útra is kerekedtek a zarándokok, hiszen estére búcsúi szálláshelyükre, Gyimesközéplokra kellett érkezniük. Az út igazi fénypontja a csíksomlyói búcsú volt: megküzdés a meredekkel, az emberi fizikai erőtlenségekkel, méltó részvétel a szentmisén megtisztult lélekkel, majd lelki emelkedés a kegytemplomban. Másnap Gyimesbükkön és Palánkán a régi magyar országhatárnál köszöntötték a régi magyar címeres Budapestről érkező különvonatot az állomásokon. Pünkösd hétfőn elzarándokoltak Csíkszentimrére, koszorút elhelyezve ott is Szent Imre emlékhelye előtt.

 A zarándokút végül a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumban zárult, Moldva és Gyimes határán, ahol több mint egy évtizede főként csángómagyar fiatalok tanulnak bentlakással (pár éve már általános iskolások is), „Pap bácsi”, azaz Berszán Lajos atya gondoskodó kezei alatt.

 A tíz napos Szent Imre-zarándoklat gyönyörűséges élményekkel ajándékozta meg a résztvevőket. Felejthetetlen találkozások, beszélgetések sorával, áhítatos percekkel, vidám és boldog esti éneklésekkel, átlelkesült hallgatósággal az előadások idején, imádságos közösségi együttlétekkel, gyertyagyújtásokkal, sok-sok hálaadással az úton megtapasztalt kegyelmekért; hogy jó szót adhattak, lelki ajándékokat és hogy ott hagyhatták minden eladott Szent Imre emlékkönyvnek az árát testvéreiknél jó szívvel, hogy egy asztalnál ehettek tiszta lelkű gyimesi csángókkal, fiatal egyetemistákkal, kispapokkal és főpapokkal, s hogy jutott egy falat mindig a kolduló cigánygyermekeknek is – pénz helyett – az úton, s hogy köszönthették Csíksomlyón az „Egészen Szép Máriát”. Hála legyen érte a Jó Istennek és kedves vendéglátóiknak

 Budai Éva

  (Forrás: erdely.com)