Pécsett a Fidesz Páva Zsolttal hajszál híján kétharmados arányú győzelmet aratott az MSZP nevében fellépő házelnökkel, Szili Katalinnal szemben. A dolog azért történhetett meg, mert a választást megtartották. Tasnádi Péter előző MSZP-s polgármester halála miatt ki kellett írni, semmi lehetőség nem volt az elodázására, s mivel kiírták és megtartották, az eredmény szükségszerűen bekövetkezett. Ez magyarázat arra is, hogy miért kormányzott kisebbségben Gyurcsány hónapokig és miért élvezte az SZDSZ és az MDF támogatását, hol rejtve, hol nyíltan, máskor pedig vonakodásokkal tarkítva. Azért, hogy ez az eredmény országosan, esetleg még nagyobb arányban be ne következzék. Valamint azért, hogy a két együttműködő, holokauszt- tagadás tiltásáért küzdő pártnak, lényegében a holokauszt áldozatainak, túlélőinek és az utólagosan, a haszon reményében áldozatokká váló elitjének legyen ideje még egy csomó állást elfoglalni, az előre nyomuló holokauszttagadó seregek előtt a hidakat felrobbantani. Idő kell még a dolgozó emberek kivéreztetéséhez és a társadalom teljes akaratnélküliség állapotába nyomásához. Egy végső zűrzavar előidézésével az átbábozódás után a hatalomba való visszatérés előkészítése is csak félúton van. A Bajnaira átpasszolt válságkezelés erre szolgál. Válságkezelés nem történik, ami történik, rossz, romboló, elvonó, ugyanakkor a Jobbik nagy párttá, holokauszttagadóknak látszó zsidókkal való feltöltése és a különböző cigány alakulatok kiképzése is döcög, harci moráljuk gyenge. Magyarországon három éve időhúzás történik kormányzás helyett, a társadalmat a megszállás eltűrésének állapotába akarják lenyomni, s ehhez idő kell.
Közben bekövetkezett a világgazdasági válság, amely a közös liberális, bolsevik világrend hasonló időhúzása. A világgazdasági és pénzügyi válságot pontosan úgy kellett kirobbantani és vele a nagyobb válságot, a fogyasztói társadalom összeomlásának bekövetkezett tényét eltakarni, mint ahogy a pécsi választást ki kellett írni, de egyidejűleg meg kellett kísérelniük Szili Katalin csatasorba állításával, azaz a Gyurcsánnyal szembenálló, Bajnaira nem is hasonlító személyiség elővezetésével, a magukról alkotott kép gyors átfestésével az összeomlást kicsit késleltetni. Ez nem sikerült. A kétharmados Fidesz-győzelem magáért beszél. Egy MSZP-fellegvárban kapták ezt a lesújtó, országra szóló vereséget.
Szegény Szilit már másodszor áldozzák fel. Először az SZDSZ-nek engedelmeskedve ütötték el a köztársasági elnökségtől. Akkor szegény asszony pityergett. Meg nem választásában Gyurcsány alantas módon együttműködött az SZDSZ-szel. Azért, mert Pető Ivánék, Kóka Jánosék, Kis Jánosék és a Mazsihiszék nem találták eléggé holokausztba mártottnak, és valami halvány tömjénillatot éreztek rajta. Másodszor most vették vérét, amikor leküldték a pécsi vágóhídra meghalni - értük. Szili Katalin most nem könnyezett, hanem emelt fővel vállalta a vereséget. Ez azt jelenti, hogy leszámolt egykori bandatársaival.
Tudjuk, Szili Katalin pécsi illetőségű, ismert és megbecsült alakja az ottani közéletnek, de bevetése nem ezért, hanem az MSZP esetleges új arculatának és egyben mentőövének a kipróbálása céljából történt. Valahogy úgy, ahogy Amerikában a szerecsen elnököt, Obamát rántották elő, hogy bőre színével, egyszerű és fogyasztható lényével altassa el és egyszersmind hevítse is fel boldoggá a színes bőrű tömegeket, s takarja el, hogy minden marad a régiben. Az Obama-kabinet nem színes bőrű és nem is demokrata, hanem zsidó és izraeli megbízású, de Obama csillog-villog, válságot kezel és tömi a nagybankokat valódi pénzzel. Az adófizetők dollármilliárdjaival.
A pécsi választási eredmény ennek ellenére csak patt. Nem Pécsett, mert ott nagy győzelem, hanem országosan. Több, jelentékenyebb és kihasználhatóbb az előzőeknél, amelyek körülbelül hasonló eredménnyel végződtek, mert a válságnak ebben a szakaszában történt, amikor Gyurcsányt felváltotta Bajnai, de a győzelem és annak aránya országosan éppen annyira nincs kihasználva, mint a népszavazási eredmény annak idején.
Szili indításának ötlete ugyanis még Gyurcsány idejében született meg és Szili feláldozójának megmentésére szolgált volna eredetileg. Most Bajnainak már semmit sem jelent, neki semmi köze az MSZP választási esélyeihez, jövőbeni sorsához. O sem az Internacionálét, sem a Circumdederunt-ot nem énekli, ha befejezte a válságkezelést, megy. Ugyanakkor viszont a pécsi választók majdnem kétharmada minden érdeme elismerése mellett a legjobb, leghitelesebb magyar MSZP-kádert, a Ház elnökét szavazta le, és küldte az egész társulatot, a tőke szolgálatába szegődött, az Internacionálét nem vállaló, úgynevezett Gyurcsány-Kóka -Horn -Kádár-Aczél-baloldalt a bús fenébe. A pécsi eredmény azt bizonyítja, hogy nincs baloldal, ami annak látszik, azt a baloldali szavazók sem fogadják el baloldalinak, ami van a helyén, kormánynak álcázva, az semmi, az egy vizesnyolcas. A kormány Bajnaival együtt közutálatnak örvend, átlátnak rajta - mégis kormányon van. Ez a patt. Ami tehát fennáll Magyarországon, az maga a nagy semmi. Van egy hatvanhat százalékos elutasítás az egész rendszerre, amely tehetetlen, akik pedig fent vannak, kormányon és égő áldozatként a házelnöki emelvényen, kézben a kalapáccsal, az semmi, az érvénytelen. Az maga az üresség, de a rendszer működik tovább, a malom őröl, de nem lisztet jár, hanem magyar embert, életet.
Ilyenkor egyet lehet tenni: egy mozdulattal lesöpörni az egész táblát. Elitcserét kell végrehajtani, ahogyan azt előző heti számunkban megpróbáltam kifejteni. Mert a pattnak az a lényege, hogy egyik fél sem nyert, senki sem kapott mattot, nem adta fel, de nem is történt és nem is történhet semmi. Nincs se jó lépés, se rossz lépés, egyszerűen nincs lépés. Csak halál van a táblán, örök mozdulatlanság. Ha a pécsi eredményt csak magyarázzák és csak annyi történik, hogy Páva Zsolt átveszi Pécs városának irányítását egy MSZP-SZDSZ- többségű közgyűléssel küzdve és az országos jelentőségű győzelemnek nincs országos következménye, nincs parlamenti következménye, ha a két bukott párt keresztül tudja verni az Országgyűlésen először a megszorító csomagját, családzsugorításait, aztán a holokauszttagadást tiltó cenzúratörvényt, akkor megnyeri a partit. Ha az ellenzék, a szakszervezetek, a középosztály, az értelmiség továbbra is engedelmeskedik a százmilliárdjaikat off- sore cégekbe kihelyező gazembereknek, ha megy tovább a meseszekér, akkor bizony csak patt ez, amelyet a holokauszterek győzelemmé magyaráznak.
A történelem pedig azt tanítja, hogy pattot kimagyarázni, pattot a javukra fordítani csak bolsevikok és liberálisok tudnak. A talmudista kimagyarázás máris elkezdődött. A Népszabadságban Nagy N. Péter csakhogy le nem libázza, csakhogy le nem "hosszú haj, rövid ész"-ezi Szili Katalint, megjegyezve róla, hogy soha nem volt önálló elme, semmiben soha nem döntött, mintha ugyan Gyurcsány helyett nem Móse Kacav, Simon Peresz, Netánjahu, s végül egy-egy budapesti Moszad- rezidens döntött volna. Gyurcsány mindig jókor volt jó helyen, most Bajnai is, Szili legalább útban volt néha. Ma már ez is erény. Ezzel az irányadó cikkel megkezdődött a közös nagy bukás Szilire áttolása, s egyszer csak előáll Bajnai, hogy az, ami Pécsett történt, neki nagyon fáj...
S ha most az Országgyűlés jó diák módjára megvitatja és legyártja a borzalmas törvényeket, hagyja, hogy a kormány a rendőrséggel félretolassa és elmismásolja a Számvevőszék jelentéseiből következő felelősségre vonásokat, amelyek első lépései lehetnek egy, a kormányváltás után elkezdhető sokkal szélesebb felelősségre vonásnak, ha tűri a számolatlan és ellenőrizetlen bevándorlást és ha egyáltalán részt vesz a holokauszttagadást tiltó törvények meghozatalában, és nem világosítja fel az embereket, hogy miről szól ez a mese, akkor a pécsi győzelem szétfoszlik, mint a népszavazási győzelem, s a talmudisták előbb pattot kevernek belőle, s aztán a maguk javára magyarázzák a pattot.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A magyar társadalom két részre szakadt: egy hatalmas, legalább kétharmados arányú többségre, amely magyarokból, keresztényekből szegény és nagyon szegény, úgyszólván hatalom nélküli emberekből áll, akik elkeseredésükben sok vitatható értékű dolgot is elkövetnek, valamint egy törpe kisebbségből, balliberális, piacgazdasági és a "holokauszt áldozataként" pozitív diszkriminációt élvező, hatalom-, vagyon- és pénzbirtokos, médiumokat uraló elitből. Ez az elit most a végét érzi és jól érzi, mert rendszerének, a liberális, fogyasztói piacgazdaságnak vége van világszerte. Semmi esély sincs a folytatására. Ezért ez a rendszerfenntartó, haszonélvező kisebbség, mint általában a történelmi korszakok végének elitjei, kétségbeesett és sokszor önellentmondó átalakulásba kezd, s egyidejűleg ostobán elkezdi üldözni, hadseregével irtani, megtizedelni és ha tudja, kiéheztetni azokat, akiknek a szervezeteibe, közösségeibe át akarja menteni magát.
A kérdés most nem az, melyik párt vezetei és alkotja a jövő kormányát, hanem az, hogy milyen lesz ez a kormány. Ha a Pető Ivánoknak, maguknak vagy tanítványaiknak, a romlott liberálisoknak sikerül kellő számban és megfelelő titkos szervezettséggel átépülni a jövendő kormányába és elfogadtatni vele a liberális minimumot, amelynek középpontjában a holokauszt és az a pozitív diszkrimináció áll, amelyet - nem a valódi áldozatok - a csatlakozott áldozatok élveznek vagy nyolcvan éve, akkor szinte mindegy, melyik párt nyeri pécsi arányban a választást és mikor nyeri. Erre az átalakulásra egyszer már ráment egy rendszerváltásunk. Megtalálták közöttünk a paktumembereket és megkötötték a paktumot. Aztán gyorsan jött a privatizáció, a kárpótlás és a végkiárusítás az eladósodás következményeként. Nem lehet a magyar értelmiség olyan gyáva és olyan buta, hogy ezt most még egyszer elviselje.
Az antiterrorista világháború már ennek a végjátéknak a része, színtere. Palesztinában, Gázában, Irakban, Afganisztánban fegyverrel ölik, irtják a holokauszttagadó népeket. Magyarországon még nem fegyverrel irtanak, hanem elszegényítéssel, gyermekszegénységgel, megvonásokkal. Magyarországon a holokauszttagadást tiltó törvény meghozatalával és más cenzúratörvényekkel akarnak a következő, valójában nem is holokauszttagadó Fidesz-kormánynak nehézségeket okozni. Meg akarják kötni a kezét, igába akarják hajtani a fejét, hogy az évtizedek óta tartó fogyasztói félrevezetésnek, a népek felébredésének elejét vegyék.
A hitelből élésre és a hitelek utáni kamatfizetésre, a túltermelésre, és a túlságos, értelmetlen fogyasztásra alapuló liberális, bank- vezérlésű társadalmi és gazdasági rendszernek vége van. Megbukott. Nemzetállami vezérlésű társadalmak, rendszerek fognak kialakulni. Kínában ez már megtörtént. Kínát nem Amerika dirigálja. Következésképp nem is Izrael. A kérdés most az, hogy milyenek lesznek ezek az európai és különösen a közép-európai nemzetállamok. A pécsi választás megint hatalmas esélyt adott arra, hogy az új magyar nemzetállam harmadik utas, magyar, keresztény, a magyar értékekre és a magyar földre alapuló nemzetállam legyen, amelyben természetesen sohasem volt és nem is lesz fajgyűlölet és antiszemitizmus, de zsidó, holokauszthegemónia sem.
A patthelyzetbe került MSZP-király, Bajnai Gordon egyedül áll a táblán, lépésre következnék, de nem tud lépni és sakkot sem kapott: patt. Nyerni semmiképpen nem tud, mert egyetlen gyalogja, (gyalognője) sincs. De az idő telik és az idő neki és a megbízóinak dolgozik. Le kell pöckölni a tábláról.
Parlamenti és parlamenten kívüli ellenállást, sztrájkmozgalmat, engedetlenségi mozgalmat kell indítani a törvénytelen és rossz szándékú kormány intézkedései ellen. A magyarság szándékos megnyomorítását nem szabad tovább elviselni, mert a legnagyobb életveszély most a tűrés. Ne tűrjük halálba magunkat.
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
