Lapunk tisztelt olvasói nyilván értesültek róla, hogy Tarlós István főpolgármester úr pályázat alapján Dörner Györgyöt nevezte ki a fővárosi Új Színház igazgatójává, mert maga is elsőrendűen fontosnak tartja, hogy legyen végre a magyar drámának egy korszerű, a való élettel és a társadalmi problémákkal és a nemzeti sorskérdésekkel lépést tartó és abba beleszóló műhelye, otthona. Egy színház, amely a magyar drámáért van, és nem a nemzetközi giccsért, nem szorítja ki a magyar szerzőt a stúdiószínpadra, s nem ad elő jobb esetben valami vegyeset, ami végül is nem mond semmit a ma emberének. Vidéken már vannak efféle kezdeményezések, sikeresek is, óriási támadások kereszttüzében. A pályázat ezt tartalmazta. Ezért döntött mellette a főpolgármester. A színház, melynek kezdeményezője vagyok és szellemi vezetője leszek, különösen amióta megírtam a „Hatodik koporsó” című, a trianoni tragédiánk helyszínén játszódó drámámat.
Sok tehetséges író, fiatal és idősebb ír, küszködik ma mindenfelé, sok érdekes magánszínház akar valamit megmutatni történelmünkből, de a jelenünk feltárására és a sorsunkba való drámai beleszólásra kevesen mernek vállalkozni, mert az a fővárosi broadwayiság, az az önhitt, önző, egymást ajnározó, és sajnos immár nyolcvan-száz éves színházi klán mindent elnyom, amit nem ő kezel. Ezzel akarok most szembeszállni, mint ahogyan szuronyt szegeztem 1992-ben a „Néhány gondolat”-tal az MDF elpaktumosodásának és az Antall-kormánynak.
Kicsit későn, kétségtelen, ezért csak házi szerző és szellemi irányító, intendáns leszek. A feladat – az egész magyar kultúrát megújítani – ugyanolyan nagy, mint akkor volt, de nem járhat olyan gyatra eredménnyel. Most a főpolgármester döntésén át is érezzük a kormány rokonszenvét és a megértést, hogy természetesen ez csak az első kis lépés. Egy nem politikai, hanem valódi kulturális lépés, amelyhez az Isten segítsége kell és az önök résztvevő hozzájárulása. No, meg a mi munkánk, természetesen.
Most óriási és alantas támadások kereszttüzében állunk. Magam ezt már megszoktam. A „Néhány gondolat” után ennek a hatványozott erejű nemzetközi forgószelében találtam magam. Alkotótársaim is elviselik. Dörner György igazgató mellett a pompás tehetségű Pozsgai Zsolt író-rendező, dramaturg – és szintén házi szerző – lesz a munkatársam.
Leginkább azonban a nemzeti-keresztény közönség, eddigi harcostársaim kitartó támogatására, megújult harci kedvére számítok.
A magyar színkultúrát azért, hogy az egész megújuljon és az egész avatott magyar kézbe kerüljön, meg kell újítani.
Az Új Színház, amelynek a vezetőit váltjuk, tehetséges művészekből áll, akikre számítunk. A Paulay Ede utcában áll, körülbelül az Opera magasságában, háta mögött a Dob utca, a Síp utca, a Klauzál tér, a Dohány utca a maga intézményeivel. Itt nehéz a kocsinak helyet találni, jobb tehát, ha másként érkeznek, ezt csak ezért tanácsolom.
A ruhatárunkban majd a kabátok mellett a kardokat is le lehet tenni, ha hoznak. Találkozunk.
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
