A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után – 1954-ben – került a Szegedi Nemzeti Színházba Kaló Flórián (1932), újdonsült és szépséges feleségével, Domján Edittel (1932). Nagyon hamar az egész város kedvencei lettek. 1956. október 23-án este a tüntetők felkeresték a színházat is, ahol aznap a Szent Johannát játszották. Az előadás szünetében Bicskey Károly (1920) színész, színházi kosztümben az épület erkélyéről elszavalta a Nemzeti dalt. A tüntetés a városban, az előadás a színházban folytatódott. Az előadás végére a tüntetők útvonala ismét érintette a színházat és ekkor a színészek is és a közönség is csatlakozott. Együtt vonultak a Klauzál térre, ahol rövid beszédek és szavalatok következtek. Ekkor Bicskey Károly a Szózatot, Kaló Flórián pedig a Nemzeti dalt szavalta el nagy átéléssel és fergeteges sikerrel.
Néhány nap múlva egy újabb spontán nagygyűlésen Kaló Flórián ismét szavalt a Kossuth szobornál, majd amikor megválasztásra kerül a Szegedi Nemzeti Színházban a forradalmi bizottság, Bicskey Károly elnök mellett az egyre népszerűbb ifjú színész is tagja lett a forradalmi testületnek. (Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – ÁBTL V-145069 számú dosszié) De nem csupán tag volt, hanem igen aktív tag is, s amikor a szegedi színészek egy delegációt menesztettek a fővárosba, a Színház- és Filmművészeti Szövetség forradalmi bizottságához, Kaló Flórián is velük utazott. Sőt, a forradalom leverése után, 1956. november végén, amikor a szegedi munkástanácsok küldöttsége az akkor megfogalmazott követelésekkel Budapestre utazott a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz és a Nagybudapesti Központi Munkástanácshoz, Kaló Flórián színészt is magukkal vitték. (Forrás: ÁBTL V-145749/1 számú dosszié) A forradalomban szerepet vállalat Kaló Flórián tudta, hogy neki minél előbb távozni kell Szegedről, menekülni a kommunista bosszú elől. Erre csak 1961-ben kínálkozott lehetőség, amikor a budapesti József Attila Színház részéről fogadó készség mutatkozott. Természetesen csak az után, hogy a főhatóság beleegyezését megszerezték.
A főhatóság akkor a Művelődésügyi Minisztérium volt. A színházi ügyek pedig Aczél György (1917) miniszterhelyetteshez tartoztak. Aczél György Appel Henrikként látta meg a napvilágot. Ifjú korában, még az 1930-as években eltántoríthatatlannak tűnő cionista volt. De miután változnak az idők, s változnak az emberek is, a cionista Aczél hamarosan kommunistának állt. Mint illegális kommunista tevékenykedett és ennek következtében még a börtönéletet is megkóstolta. A vészkorszak közeledtén gyorsan áttért – persze csak látszólag s színlelve – a római katolikus vallásra. Így a munkaszolgálattal megúszta a holokauszt vészterhes időszakát. A veszély elmúltával a cionizmus után eldobva a katolicizmust is, megint kommunistának állt. Sőt, funkcionáriusnak, előbb a fővárosban, majd Zemplén megyében. 1949-ben már megyei titkára az MDP-nek Baranyában. Ekkor letartóztatták és koncepciós eljárásban hosszú fegyházbüntetésre ítélték. Néhány év múlva, 1954-ben szabadult, rehabilitálták és kárpótolták.
1956 októberében Aczél György a legelsők között csatlakozott Kádár Jánoshoz és az MSZMP-hez. 1956. november 11-én, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ülésén Kádár János akkori álláspontjával teljesen összhangban azt hangoztatta, hogy nekünk feltétlenül szükségünk van olyan emberekre, akiknek a tömegek előtt hitelük van, szükséges, hogy ezekkel megegyezzünk. (Forrás: Magyar Országos Levéltár – MOL 288.f.4. csop. 1. ö.e.) Mindketten, sőt a többi jelenlevő is ezek alatt az emberek alatt Nagy Imrét és társait értették és még azt is határozatban rögzítették akkor, hogy Nagy Imre alakítson munkás-paraszt kormányt. Ez volt 1956. november 11-én, és ehhez képest 1958. június 16-án Nagy Imrét és néhány társát fölakasztották.
1957 áprilisában Aczél György a művelődésügyi miniszter egyik helyettese volt, 1958-tól a miniszter első helyettese. Ebből a pozícióból küzdötte fel magát a Kádár-korszak legfőbb kultúrpolitikusává. Magyarországi pályafutása alatt volt egy időben az MSZMP Központi Bizottságának titkára is és miniszterelnök-helyettes is, végül pedig az MSZMP Központi Bizottságga Társadalomtudományi Intézeténekfőigazgatójaként, több a még ma is funkcióban levő politikus kinevelője. (Forrás: MOL 288.f.5. csop. 1025. ö.e.) A rendszerváltozás forgatagában jobbnak látta, ha kereket old. Mint volt cionistának kézenfekvő volt az útirány Bécs felé. Tovább már nem jutott, hamarosan meghalt, s feltehetően nem a római katolikus egyház szertartása szerint temették, amely egyház – s nem a hit! – csak addig kellett neki, amíg menekülést remélt általa.
A címbeli mószeroló levelet Aczél György 1960-ban kapta, amikor a művelődésügyi miniszter első helyettese volt. A feladó pedig nem más volt, mint a régi ismerős és elvtárs, Komócsin Mihály (1925), a hírhedt szegedi Komócsin-klán tagja, akkor éppen az MSZMP szegedi városi bizottságának első titkára. Komócsin Mihály az apja – id. Komócsin Mihály (1895) – révén kapcsolódott be a testvérével, Komócsin Zoltánnal (1923) a mozgalomba. Előbb a szegedi ifjúkommunisták egyik vezetője, majd a szovjet megszállás után aktívan kivette részét a rendőrségi szervező munkából és nagybátyja, Komócsin IIlés (1898) a szegedi Politikai Rendészeti Osztály (a PRO, az ÁVO elődje) vezetője volt, amíg ostobaságából következő alkalmatlansága miatt le nem váltották. Komócsin Mihály 1948-ban az MKP nagyszegedi bizottsága titkárának helyettesse, 1949-ben titkára lett, feltétlenül osztályhű és párthű elvtárs(Forrás: MOL 276.f.54. csop.102. ö.e.) 1951-52-ben az MDP Központi Vezetőség agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője, tehát a pártközpont munkatársa, de „kicsit önkényeskedő”. 1951-ben ebből a beosztásából leváltották, mert a munkájában mutatkozó hibákat nem ismerte el, a bírálatot nem fogadja el, képességeit túlbecsüli, … politikai fejletlensége sem teszi alkalmassá jelenlegi beosztásár. Ezért áthelyezték a budapesti XII. kerületi pártbizottságra titkárnak. 1954-ben ismét sikerült neki előbbre lépni a beosztásbeli grádicson, mert az MDP Heves megyei bizottságának első titkára lett.
Azt teljesen pontosan nem lehet tudni, hogy Komócsin Mihály 1956 decemberében még Egerben volt-e, amikor Gyurkó Lajos (1912) vezérőrnagy rendteremtő alakulatai halálos áldozatokat és sebesülteket követelő akciókat hajtottak végre a városban és a megyében. 1956 legvégétől már biztosan az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság pártszervezője volt egészen 1957 márciusáig. Ekkor Szegedre küldték és ő lett az MSZMP szegedi városi bizottsággának első titkára. Ez köszönhető volt elsősorban a Komócsin-klánhoz tartozásának, de annak is, hogy az addigi helyi pártvezetőket nem tartották alkalmasnak.
1956 októberében a szegedi városi MDP bizottság elsőtitkára Ladányi Benedek (1920) volt. A megváltoztathatatlan és szélsőséges rákosista Ladányi Benedeket 1956. október 26-án reggel, néhány órával a szegedi sortűz eldördülése előtt – amelyre a tűzparancsot a már említett Gyurkó Lajos vezérőrnagy adta ki – a szegedi városi MDP bizottság leváltotta Ladányi Benedeket, ráhárítva minden felelősséget. Az MSZMP szegedi városi pártértekezletén 1957. július 18-án Ladányi elvtárs, akkor már mint a városi tanács elnökének helyettese, beismerte: Kétségtelen, hogy szektás vonás volt, amit én csináltam. (…) De nem csak szektás hibák voltak, voltak súlyos hibák is, hogy az ellenségre nem ütöttünk idejében. (Forrás: MOL 288.f. 21(1958) csop. 21. ö.e.) Ladányi Benedek azonban a magas tanácsi funkcióban sem maradhatott sokáig. 1958-ban ebből is menesztették, mert a városi tanács személyzeti osztályvezető nőjével „megkülönböztetett baráti kapcsolatot” épített ki, amelyből Szegeden politikai botrány lett. (Forrás: MOL 288.f.21 (1958) csop. 2. ö.e.) Ladányi elvtárs ment a süllyesztőbe.
A szegedi városi MDP bizottság másodtitkára 1956 októberében – Ladányi után tehát a párt első helyi embere – Vereska András (1914) lett. A forradalom alatt azonban ő is leszerepelt. 1957. október 27-én került sor a városházi díszteremben a forradalmi városi vezető testület, a Néptanács – későbbi és végleges nevén a városi Forradalmi Nemzeti Bizottság – megválasztására. Ekkor éles támadás érte az addigi kommunista városvezetést, a tanácselnököt, Dénes Leót (1897) a teremből is kizavarták. Ekkor Vereska András zavarában így védekezett: Gyűlölöm a régi vezetést és én akasztanám fel őket először. Más forrás szerint így szólt: Legszívesebben én raknám először a kötelet Rákosi és Gerő nyakába. (Forrás: ÁSZTL V-144704/1 számú dosszié) Ezt pedig soha nem bocsátották meg az addigra már szélsőbaloldalivá avanzsált Szegeden Vereska Andrásnak. Még hogy Rákosi és Gerő elvtárs nyakába kötelet! Nem felejtendő, hogy Gerőné Fazekas Erzsébet (1900) egy időben Szegeden volt egyetemi tanár. Vereska András is ment a süllyesztőbe korábbi főnöke Ladányi elvtárs után!
Az MSZMP szegedi városi bizottságának első titkára tehát Komócsin Mihály lett, aki a szóban forgó levelet 1960. július 19-én írta meg a következő szöveggel:
Kedves Aczél Elvtárs!
Amikor legutóbb Szegeden járt, kérte, hogy küldjünk Önnek fényképeket Kalló (helyesen itt is és később is Kaló – BL) Flórián színész ellenforradalmi ténykedéséről. Kívánságát teljesítve mellékelünk néhány felvételt. – Bár a felvételek homályosak, ennek ellenére nevezett tisztán felismerhető. A felvételek 1956. október 28-án (helyesen október 25-én – BL) délután a Klauzál téren lezajlott ellenforradalmi tüntetést örökítették meg, ahol Kalló Flórián a Kossuth szobor talapzatára felállva szavalta el a „Talpra magyar”-t és „ruszkik haza” jelszóval izzította az ellenforradalmi hangulatot.
(Forrás: ÁBTL V-150384 számú dosszié)
A levelet Komócsin Mihály mellett aláírta Sárközi István is, aki a Szovjetunióban végezte tanulmányait, a forradalom előtt az egyetemi marxista–leninista tanszék tanára volt, utána pedig az MSZMP szegedi városi bizottság kulturális osztályát vezette. A megtorlás során tagja volt több szegedi pedagógus forradalmi tevékenységét vizsgáló fegyelmi bizottságnak. (Forrás: ÁBTL O-14967/367 számú dosszié)
A mószeroló Komócsin Mihály egy ideig – 1971–74 között – a Csongrád megyei tanács elnöke volt, majd hosszú ideig az MSZMP Csongrád megyei bizottsággának első titkára. Nem sokkal a rendszerváltozás előtt vonult nyugállományba.
Bálint László
