A gazdasági versenyképesség egyik kritériuma a gyakorlatorientált felsőoktatási képzés

A felsőoktatás duális irányba mozdítása összecseng a kormány újraiparosítási politikájával és azzal a céllal, hogy Magyarország legyen a térség termelési központja, ahol minél több magas hozzáadott értékű terméket gyártanak. Dr. Parragh László, a tanácsban részt vevő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke: meg kell teremteni a szakmunkásképzés és a felsőoktatás közti átjárás lehetőségét.

Mi a formálódó Duális Képzési Tanács legfontosabb feladata?

– Először is engedje meg, hogy a témával kapcsolatban a sajtóban megjelent néhány információt pontosítsak. Nem a Duális Képzési Tanács feladata kidolgozni és a kormány elé terjeszteni a gyakorlatorientált képzés felsőoktatásra történő kiterjesztésének koncepcióját, mindez a felsőoktatási államtitkárság kompetenciájába tartozik. A Duális Képzési Tanács olyan intézmény, amely a duális képzés részleteinek szabályozására tesz javaslatot, magát az alapstratégiát pedig a Palkovics László professzor által vezetett államtitkárságnak kell kidolgoznia. Azt is ki kell emelnem, hogy bár néhány sajtócikk azt írja, hogy a tanács tagja vagyok, ez nem felel meg a valóságnak, Az MKIK jelölt az intézménybe két humánpolitikai vállalatvezetőt, akik pontosan tudják, hogy miként működik a gazdaság és a képzés kapcsolata. Azért lényeges kidolgozni a duális felsőoktatásról szóló javaslatot, mert az az európai trend, hogy a természettudományos-, vagy a mérnökképzésben az oktatás nem csak a felsőoktatási intézményben zajlik, hanem a szakképzéshez hasonlóan azt beviszik egy üzembe, egy adott gyári környezetbe is. Nem nehéz belátni azt, hogy egy üzemi környezet mindig többet nyújt, és sokkal gyakorlatorientáltabb a felsőoktatási intézménynél.

Ez a képzési forma az EU mely államaiban működik sikeresen?

– A duális képzési forma főleg az osztrák és a német modellben érvényesül, s a két ország versenyképessége mindenki számára közismert. A gazdasági versenyképesség egyik kritériuma a gyakorlatorientált felsőoktatási képzés. Éppen ezért Magyarországon el szeretnék érni, hogy a duális képzés megjelenjen a felsőoktatásban is – főleg a természettudományos és a mérnökképzés területén, főleg ott, ahol látható a kapcsolat a felsőoktatási intézmény és a gyárak, üzemek között. Minderre példa Győr az Audival, Kecskemét a Mercedessel, Miskolc a Bosch-sal, a Siemensszel, a Pannon Egyetem a Mollal – tehát az együttműködések az egyetemek és a gyárak között e helyeken már automatikusan kialakultak, s ezt a folyamatot szeretnénk felerősíteni, kiterjeszteni.

Orbán Viktor szerint a duális képzésnek megvannak a hagyományai Magyarországon, ezért középiskolai szinten „fel tudjuk építeni” ezt a képzési formát; „a nagy kérdés az”, hogy végig lehet-e vinni ezt a felsőoktatásban is. Elnök úr osztja a kormányfő aggodalmát?

– Ugyanúgy látjuk a lehetőségeket, mint a miniszterelnök úr. A szakképzés szintjén, tehát a középfokú oktatásban, a rendszerváltást megelőzően valóban jól működött hazánkban a duális képzés, ami azonban mára megszűnt, s most ennek az újragondolása és újraépítése történik. 2013 szeptemberétől a szakképzés a kamarák felügyelete alatt történik a középfokú oktatásban. A felsőoktatásban ez a modell nem volt korábban jellemző, ezért ezen a területen a duális képzést sokkal nehezebb bevezetni, felépíteni. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a felsőoktatási intézmények attitűdváltása. El kell érni azt, hogy az egyetemek a duális képzést kellő rangon kezeljék, s ne úgy éljék meg, mint egy felesleges kényszert, vagy kívülről oktrojált kötelességet, ami által az egyetemi autonómia sérülne. Szintén lényeges kérdés az, hogy miként lehet a szakképzési rendszert összekötni a felsőoktatással. Tehát, hogy a középfokú szakképzést végzett diákot milyen módon lehet bejuttatni a felsőoktatásba? Miként lehet például egy remek esztergályosból jó mérnök? Amennyiben egy jó esztergályosból jó üzemmérnök lehetne, nem biztos, hogy az a jó út, ha arra kényszerítjük őt, hogy érettségizzen magyar nyelv- és irodalomból.

Elérhető-e az, hogy akár érettségi nélkül is felsőfokú oklevéllel rendelkezzenek azok, akik részt vettek a duális képzésben?

– Ezt még korai lenne kijelentenem, de a könnyített pályamodell megteremtésének lehetőségét feltétlenül át kell gondolni, és meg kell teremteni a szakmunkásképzés és a felsőoktatás közti átjárási lehetőséget.

Amennyiben bevezetnék a duális képzést, csökkenne a fiatalság körében a munkanélküliség?

– Ebben biztos vagyok; ha az európai munkanélküliségi adatokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy Ausztriában, Németországban a friss diplomásokat és a fiatalokat érintő munkanélküliségi ráta megegyezik az átlagos munkanélküliségi arányokkal. Míg Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban az oktatási rendszerből kikerülők nagy része nem képes elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Görögországban ez közel 60%-os arány. És nagyon komoly társadalmi feszültségekhez vezet, ha a munkanélküli fiatalok frusztráltak, csüggedtek.

Ma még mindig sokan vannak, akik értelmiséginek mondják magukat, s lenézik a szakmunkásképzést. Mit gondol, ha szakmunkásképzés területén megerősödik a duális képzés, akkor jobban megbecsülik azokat, akik szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek?

– A duális képzéssel ez az ön által említett előítélet bizonyára csökken. Aki jó, piacképes szakmával rendelkezik, annak nincs megélhetési gondja. Németországban is arra törekszik az oktatás- és gazdaságpolitika, hogy először szakmát adjon a fiataloknak, s csak utána viszik be őket a felsőoktatásba. Tudom, hazánkban nagyon sok kritika éri a szakképzési rendszert, mondják, nem tanulnak piacképes szakmát. Erre volt is példa hazánkban. Mi viszont egy új szisztémát állítottunk föl, olyat, amely alapján, a német nyelvterületen is sikert értek el. Azt sem szabad elfeledni, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentős része nem a végzettségüknek megfelelő munkát végez.

A cégeket miként lehet érdekeltté tenni, hogy részt vegyenek a duális képzésben?

–A cégek fejkvótát kapnak a képzés után. Emellett adókedvezménynyel is lehetne motiválni a különböző üzemeket. A legfontosabb motiváció, hogy a munkaerő-felvétel az adott üzem számára lényegesen egyszerűbbé válik, miután már a képzési időszakban fel tudják mérni a tanulók képességeit, hozzáállását. Így lényegesen csökken az üzemek, gyárak munkaerő-kiválasztásra fordított költsége. Nem véletlen, hogy ezt az előnyt a nyugati nagy cégeknek nem kell elmagyarázni, mert ők pontosan tudják, hogy a duális képzés során munkaerőt tudnak toborozni, s élnek is ezzel a lehetőséggel.

Medveczky Attila