Horváth Erika: Lélekzések

Szinte egyedülállónak mondható, amikor egy hegedűművész összegyűjti filozófiai írásait, és azt könyv formájában megjelentetik. De vajon olyan messze áll egymástól a művészet és a filozófia? Művészet és filozófia, vagy filozófia és művészet? Melyik az első, a régebbi, az eredendőbb, a fontosabb? A nehézségek már a sorrendnél kezdődnek. Minél tovább gondolkozom azon, hogy mi a művészet és mi a filozófia, annál kevésbé tudom. Miben különböznek, miben egyeznek? Hogyan lehet azt a heterogén halmazt, amit művészetnek neveznek, egyetlen fogalomba összefoglalni? Ugyanez érvényes a filozófiára. A művészet és a filozófia életforma. Művelőiket az adott hagyományok formálják; átveszik szerepjátékait, művésszé vagy filozófussá válnak. A könyvből is az válik ki, hogy a szellem mindig szigetszerű. Szigetei talán a menedéket jelentik a tömegtársadalom médiumricsajával és az ember önmagába fordulásával szemben.

A marxista és a neoliberális ideológia folytonossága

A kommunista-posztkommunista örökségtől való megszabadulás reményében, ha a politikai helyzet alakulása, mint ez év kezdetén is, ilyesmivel kecsegtet, gyakran juthat eszünkbe az az aranyigazság, hogy aki nem tanul a múltakból, arra ítéltetik, hogy még egyszer átélje azt. Nos, úgy tűnik, hogy a közép-kelet-európai társadalmak jobbára tanultak a kommunizmusból, még ha nem sikerült is olyan gyorsan és pláne véglegesen megszabadulni a bukott rendszer örököseitől, mint szerettük volna, hiszen ez nem könnyű dolog (ahogyan ezt már Márai megjósolta). Úgy tűnik, hogy a múltból inkább a volt „uralkodó osztályok” tanulnak nehezen (hogy stílszerűen marxista kategóriát használjunk), legyen szó akár a Bourbonokról, akár a posztelvtársakról. Legalábbis erre gondolunk, amikor azt látjuk, hogy ha más köntösben is, de lényegében ugyanazt akarják eladni az általuk megnyomorított társadalmaknak, mint annak idején. Nem véletlen, hogy inkább a nyugati emberek azok, akik ezt kevésbé ismerik föl, hiszen nekik nem tartozik a múltjukhoz a kommunista diktatúra, nem kaptak életre, sőt több nemzedék életére szóló leckét belőle, hiánycikk náluk az „aktív immunizálás”.

Figyelem, figyelem! Túlzás nélkül állítom, ezen a héten nagyon érdekes hírek gyűltek csokorba. Az első arról szól, hogy a lengyel kormány új jogszabályt alkot az illegális bevándorlók kitoloncolásának felgyorsítására. Az intézkedés arról szól, hogy valamiként meg kell védeni az államot. Az idegenrendészeti előírások tervezetét Mariusz Blaszczak belügyminiszter ismertette egy varsói sajtótájékoztatón – a cél az, hogy a menedékkérelmeket gyorsított ütemben, huszonnyolc napon belül a határon bírálják el anélkül, hogy a törvénytelenül érkezőket beengednék Lengyelországba. A miniszter szerint az új törvényt a jelenleg hatályos magyar, német és francia szabályozás elemeiből alkották, és teljes összhangban van az Európai Unió előírásaival, valamint a schengeni megállapodásokkal. Blaszczak úgy fogalmazott: „Célunk elsősorban a biztonság, emellett a határok jobb ellenőrizhetősége, valamint olyan eljárások bevezetése, melyek megkönnyítik azok kitoloncolását, akik illegálisan érkeznek Lengyelországba, vagy erre tesznek kísérletet.” A tervezet szerint a menedékjogi kérelem elbírálásáig a folyamodók a határon, őrzött központban tartózkodnának – kivéve a kíséret nélküli gyermekeket és a betegeket. Szükség esetén az eljárást két hónappal meghosszabbíthatnák.

Ifj. Fekete Károly: Egyházunk egyik ébresztője: Makkai Sándor

A szerző a könyvben foglalkozik Makkai Sándor életútjával, az egyházébresztéssel, az ébresztő hanggal Makkai igehirdetéseiben, az evangelizációval, a nemzetneveléssel, és hogy miként élt, gondolkodott a püspök az ideológiák kereszttüzében.

Ahogy Ifj. Fekete Károly a kötet előszavában fogalmaz: aki ismeri Makkai Sándor nevét, annak azonnal eszébe jut három fő jellemző szó: püspök, író, professzor. Van azonban egy negyedik megjelölés is, ami összekapcsolja és összefoglalja az előző hármat: Makkai Sándor református egyházunk egyik ébresztő személyisége. Makkai Sándor egyházébresztő és nemzetnevelő munkásságának csomópontjait kidomborító tanulmányt tart a kezében az olvasó, amelyből érzékelhető egy zaklatott kor vajúdása és egy nagy személyiség küzdelme az ideológiai hányattatások viharában.

A felvidéki magyar habitus és fejlődésének hátterei

XVIII. rész

A hit természetes, ősi szokás szerinti megélését a felvidéki magyar egyházközösségekben nem csupán a reszlovakizáció ötletgazdái és kivitelezői kísérelték meg leépíteni, de a szocializmus csinovnyikjai is, az országos egyházi élet egy az egybeni leépítésével. A hitélet sorvasztása jellemezte a szocializmus évtizedeit így a magyar egyházi élet is megsínylette ez időszakot.

A katolikus egyház csehszlovák szocialista igényekhez való alakításának, annak már-már a nemzetállam ügyéhez való formálásának egyik nagy sikere lett az Esztergomi főegyházmegye államhatárok szerinti felszabdalása. A főegyházmegye 1001-től 1977-ig a Nyugat-Felvidék területének és ezzel az újkori Csehszlovákia részét képező Nyugat-Szlovákiának tetemes részét foglalta magában. Ez az állapot azért volt lehetséges, mivel a trianoni határmódosítás országok s nemzetek sorsa felett rendelkezhetett, de nem a katolikus egyház egyházmegyerendszere fölött. A felől világi tekintély nem dönthetett, csupán egyházi, éspedig maga a pápa.

Betiltotta a román táblabíróság az Igazi Csíki Sör gyártását és ismét a Heinekennek kedvezett. Dacára annak, hogy december 9-én az Európai Márkahivatal másodfokon is a csíkiaknak ítélte a márkát, vagyis legújabb döntésével a román bíróság figyelmen kívül hagyta az uniós ítéletet.

A székely vállalkozás jelenleg 140 embert foglalkoztat, az ítélet szerint azonban mind elveszítik állásukat, 30 napon belül pedig meg kell semmisíteniük minden tárgyat és eszközt a manufaktúrában.

„…ha Kijev elfogadja a nyelvtörvényt” – nyilatkozta Szerhij Ratusnyak volt ungvári polgármester. Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója – aki szintén ukrán –, sem volt nagy véleménnyel a törvénytervezetről, egyszerűen provokációnak nevezte. A megye első embere szerint készítői a saját házuk táján kezdjék a tisztogatást, tanítsák meg a törvényhozás résztvevőit az államnyelvre, s ne a kisebbségeket háborgassák. Továbbá emlékeztetett arra, hogy a Legfelsőbb Tanács legtöbb képviselője oroszul beszél, és különben sem ártana inkább a gazdasági problémákkal foglalkozni.

Fel sem mérhető, mennyi pozitívumot jelentene az olimpiarendezés Magyarországnak

Bár még több mint fél év hátravan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) limai kongresszusáig, ahol majd döntés születik a 2024. évi Nyári Olimpiai Játékok helyszínéről, a Budapest által benyújtott pályázat okán egyre nagyobb hullámokat vet a kérdés idehaza is. A rendezés ellenzői immár saját szerveződést hoztak létre, sőt, aláírás-gyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy népszavazással kényszerítsék ki a budapesti pályázat visszavonását. Az olimpiarendezés ügye szép lassan politikai kérdéssé válik.

Sportrovatunkban a budapesti olimpia mellett vállaltan síkra szállva igyekszünk felmutatni a rendezés előnyeit, illetve megpróbálunk rávilágítani arra is, hogy a vajon mik lehetnek a valódi mozgatórugói a pályázatot megvétózni igyekvők tevékenységének.

Elhunyt Kacsik Árpád apát, kanonok, plébános

Szelíd mosoly fut át lelkemen, amikor a plébános halálhírét hallom. Íme, ez az élet és ez a halál bizonyítja, él a római katolikus egyház és dolgoznak papjai. Miként dolgozott a 73 éves korában eltávozott pap, a szellem és építés jegyében. Kacsik Árpád több mint 30 éven át volt plébánosa az ország legmagasabb helyén lévő falujának, Mátraszentimrének. A falunak és körzetének négy templomában misézett napról napra, hétről hétre a főtisztelendő úr. A mátraszentimrei kicsiny templom ékszere a Mátrának. Zord időkben épült fel a fallóskúti kápolnácska a zarándokhelyen Mária tiszteletére. Szinte két kezével építette Kacsik Árpád. A Három falu temploma, az augusztus huszadikák emlékhelye. A kétkezi családból származó szellem embere, Kacsik Árpád tudta, amit a nép hitével megszentel, szentté is válik. Fallóskút erdei tisztását hiába taposták az ötvenes években rendőrlovak patái, mégiscsak kinyílt a hit virága, kápolna épült Mária tiszteletére.