Serényi H. Zsigmond kiállítása a Budai Klub-Galériában

Serényi H. Zsigmond nyolcvanévesen is fiatal, hiszen kamaratárlata jól mutatja gondolkozásának, invenciózus képépítésének főbb ismérveit. Nyugodtan mondhattam volna törvényeit is, mert rendteremtő konstrukciói, a fegyelmezettség mindennél jobban jellemzi a művész grafikáit. A bravúrral fölépített mértani alakzatok csak látszólag, főképp a felületes szemlélőnek tetszenek hűvös tértágítási (térberendezési) kísérletnek, valójában feszített – távolról ama Fennvaló megfeszítettségét is sugalló – táblák.

Nagyon szomorúnak tartom azt a friss hírt, amit az imént egy lengyel nyelvű honlapon találtam. Ezekben a hetekben Varsó közelében huszonöt lengyel orvos vesz részt egy ingyenes angol nyelvtanfolyamon, azzal a céllal, hogy háziorvosi állást kapjanak Nagy-Britanniában. A tanfolyam költségeit a brit egészségügyi minisztérium fizeti. A brit hatóság közleménye szerint a szigetország egészségügye kétségbeejtő helyzetben van, mert több száz körzetben egyáltalán nincs háziorvos, és a brit orvoshiány miatt évek óta esély sincs az üres helyek betöltésére. A londoni orvosi kamara figyelmeztette Theresa May miniszterelnököt, hogy Nagy-Britanniában az állami egészségügy öt éven belül összeomlik, ha nem érkeznek nagy számban külföldi orvosok és ápolónők. Kidolgozott elképzelésük szerint három éven belül ötszáz orvost importálnak, elsősorban Kelet-Európából. Mivel az érkező orvosok számára elengedhetetlen az angol nyelv ismerete, a britek ingyenes tanfolyamokat szerveznek a célba vett országokban. Az angol nyelvtudás azért is nélkülözhetetlen, mert az elmúlt években többször is megtörtént, hogy angolul nem beszélő, sebtében vendégmunkára behívott doktorok hibás diagnózist állítottak fel azért, mert nem értették a páciens mondatait.

Wagner: Szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera előadása az Erkel Színházban

Grosse komische Oper – ritkán olvasni ezt egy Wagner-darab címe mellett műfaji meghatározásként. A szerző a darabhoz Shakespeare Szeget szeggel című komédiáját vette alapul, és nagymértékben átdolgozta azt. A téma azonban ugyanaz: az elfojtott vágyak és az álprüdéria kritikája komikus köntösben. A produkció a Kolozsvári Magyar Opera és a Magyar Állami Operaház közös együttműködésben jött létre Szabó Máté rendezésében. Igaz, hogy a Nürnbergi Mesterdalnokokat is vígoperának mondják sokan, aminek valóban pozitív a végkicsengése, senki sem hal meg benne, de filozófiai mondanivalója mégis jóval komolyabb.

Hager Ritta kiállítása a Várnegyed Galériában

A kiállítás címe, Fénycsend, kinyitja a képzelődés kapuját. Annál is inkább, mert a metaforában – Hager Rittától nem idegen a költészet – többféle titok ötvöződik. A természeti fény a belőlünk az Istenre visszasugárzó szakrálissal, és a világnyi lélek békéjével. Tehát az égi úton gurított napkorong megfényesíti rokontársát, a sárban megrekedt szekér kerekét, hogy éltető fényt juttasson – benne minden mozzanat isteni szikra – a lecsúszottaknak, a szenvedőknek.

A kiegyezés évfordulójára

Áder János köztársasági elnök a kiegyezést és a dualizmus idejét a gyarapodás korszakának nevezte újévi köszöntőjében, és van, aki még szobrot is állítana Ferenc Józsefnek a boldog békeidők emlékére. Ugyanakkor sokan elmarasztalják 1867-et, Németh László a magyar történet legvégzetesebb szerződésének, Bibó István pedig gyávaságból fakadó hazug megegyezésnek nevezte a 150 évvel ezelőtti kiegyezést, de a mai napig akadnak, akik így gondolkodnak. A jubileum alkalmából járjuk körül a kérdést, és vizsgáljuk meg, másfél évszázad távlatából hogyan értékelhetjük a kiegyezést és annak szülöttét, a dualizmus korszakát.

A doni megemlékezésről egy költő szemével

Az idei év első napjaiban igen szigorú volt az időjárás. Kemény fagyok voltak nemcsak éjszaka, hanem nappal is.

Január tizenkettedikén pedig, mintegy varázsütésre, megenyhült az idő. Kora délután még a nap is előbukkant egy kicsit, és erőtlen sugarával végigpásztázta a budai vár utcáit és a Mátyás-templom csipkéit.

A templomban jobbára idősebb emberek ültek. Ünneplőbe öltözve várták a szentmise kezdetét, amit a hetvennégy esztendővel ezelőtti nagy nemzeti tragédiánk, a doni áttörés hősi halottainak emlékére mondanak.

„A kormányprogramnak vannak olyan elemei, amelyek a mi programunkban is benne vannak. Ilyenek többek között a gyermekvállalás ösztönzését segítő családi adókedvezmények, az új vállalkozások támogatása, a minimálbér növelése, a helyi közigazgatásban, közszférában dolgozók bérének növelése, az üdülési kedvezmények. Emellett a kisebbségi ügyekben is sokat átvettek a mi programunkból.

Tombol a tél, bár ezt a mutatványát nyugodtan megtarthatná magának, mert – úgy gondolom – senki nem kíváncsi rá. Legalábbis szívesen megismerkednék azzal a bátor személlyel, aki élvezi a mínusz húszfokos hideget, és nagyon szeret csöpögő orral, kesztyűben is átfagyott kézzel vacogni, netán vidéken a fagyott földön topogni, fagyott fát hasogatni, befagyott vízcsövekkel bajlódni… A címben jelzett mélypont ezúttal nem átvitt értelmű, hanem tényleges: Lengyelországban múlt vasárnap hajnalban mínusz 42,9 fokot mértek. A dél-lengyelországi Jablonkában, a szlovák határ mellett pedig most kedden mínusz 37 fokot mutattak a hőmérők. Jablonkán mindenki áthaladt már, aki gépjárművel utazott Krakkóba – dermesztő belegondolni ebbe a brutális hőmérsékletbe. A fagyos időjárás a mögöttünk hagyott hétvégén tizenkét emberéletet követelt lengyel földön, s az utóbbi napokban a hideg ellen védekezve lakástüzekben is tizenketten meghaltak. A tűzoltóságot másfél ezer alkalommal riasztották lakástüzek miatt. A rendkívüli fagyok és a szélcsend hatására fokozódó légszennyezettség miatt pedig több helyen szmogriadót hirdettek, például Krakkóban, Varsóban és Kielcében. A gépkocsivezetőket arra kérték, hogy inkább a közösségi közlekedést használják, amely hétfőn ingyenes volt. Az illetékes lengyel hatóságok közlése szerint a tizenkét kihűléses haláleset részletezve úgy történt, hogy szombat reggeltől vasárnapig ketten, hétfő hajnalig pedig tízen vesztették életüket.

Nagy Gáspár szobrának avatásán, Budakeszin

Az élet egy röpke pillanat. Átsuhan rajtad, észre sem veszed. Tíz éve halott barátunk, Nagy Gáspár diákként szinte most futott le Szent Márton hegyéről – a pannonhalmai tarisznyában erkölcs, tudás, meg nem adás, tisztesség –, s máris a kőszobrával találkozhatunk. Élő, lüktető szobrával, amely maga is élet. Akarjuk, nem akarjuk, ez a tekintet átlát az ősködön – vallat bennünket.

Szigorral, netán megbocsátó mosollyal? Ki-ki kiválaszthatja a neki szánt, pontosabban általa érzett gesztust. Joga van-e az ugyan csupán szoborként élőnek vallatni bennünket? Hogyne volna, hiszen a példás életet sokszoros harcban megélő költő makulátlan tartást hagyott maga után: az 1956-os magyar forradalom szellemén való őrködést.