A hungarikum törvény alapja a társadalmi bázis, az alulról szerveződő kezdeményezés

A „hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely a magyarságra jellemző, kiemelésre méltó értékeket jelöli. Ezen értékek közül három mutatkozott be a Kölcsey Kör 45. alkalommal megrendezett konferenciáján a Polgárok Házában. A résztvevők közelebbről is megismerhették a Magyar Védőnői Szolgálatot, a palackozott fröccsöt és a Kürt adatmentést, mint szellemi terméket.

Dr. Békefy Lajos–Dr. Birkás Antal: Napjaink dilemmái – Protestáns válaszok – Szociáletikai kézikönyv mindenkinek

Mit jelent a protestáns szociáletika? Mi a házasság lényege a Biblia szerint? Javasolnám-e legközelebbi hozzátartozóimnak a mesterséges megtermékenyítés módszerét? Szívesen igénybe vennék-e betegségem gyógyulásához őssejtkezelést? Mit nevezünk keresztyén kommunikációnak? Miben áll a klímamigrációban érintettek felelőssége? Miért hamis a morál és a gazdaság szembeállítása? Mi volt a reformátorok nézete a jogos háborúról? Milyen szerepük lehet a világvallásoknak a 21. században? – ezekre és még több száz kérdésre ad választ ez a kötet, amely olyan helyzetben próbál eligazodást kínálni, amikor a keresztyén-keresztény ember nem hallgathat.

Már hagyomány, hogy november 11-én, Lengyelország függetlenségének nemzeti ünnepén magyar csoport is jelen van Krakkóban, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezésében. Köztudomású, hogy ez a 2009 tavaszán alakult civil szervezet szívügyének érzi a történelmi lengyel–magyar barátság ápolását. Ezért, hogy Csizmadia László és munkatársai most is megszervezték a háromnapos krakkói utazást. Autóbuszokkal több mint kétszázötven embert sikerült mozgósítaniuk, és jómagam is velük tartottam. Nem először. Ismét nagy élmény volt részt venni az ünnepi felvonuláson, amely a királyi vártól, a Waweltől a Szent Flórián kapu előtti grünwaldi emlékműig tartott. Magyar zászlók alatt, a Kossuth-nótát énekelve mentünk a sokaságban, az utca két oldalán álló helyiek éljenzése, tapsolása mellett.

Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Tisza István, Horthy Miklós. Számunkra egyértelmű, hogy egy kalapba sorolandó személyek, de egy valami mégis éles határt húz közéjük: ki hogyan vélekedett a száz esztendővel ezelőtt, 1916. november 21-én elhunyt Ferenc Józsefről. Talán, ha száz év távlatából megkérdezhetnénk őket erről, akkor minden bizonnyal ismét egyetértenének e téren is, de korunk közvéleményét a mai napig megosztja az egykori császár megítélése.

Diaszpórastratégia és a külhoni magyar családi vállalkozások éve

A Kárpátalján élő 150 ezer magyar közül eddig 130 ezernek van magyar útlevele, és nagy az igény eziránt a többség részéről is, ugyanakkor a terület kiürülése és az esetleges vízummentesség között nincs összefüggés – válaszolta Dr. Grezsa István a Magyar Fórum kérdésére a november 8-ai budapesti sajtóbeszélgetésen.

Nehéz, egyre nehezebb helyzetben vannak a balliberális ellenzék politikusai, mert el kell hitetniük a választóikkal, hogy 2018-ban le tudják váltani a gyűlölt Orbán-rezsimet, a diktátornak kinevezett miniszterelnök kormányát. Pedig a közvélemény-kutató intézetek rendre ennek ellenkezőjét, a kormánypártok erősödését és az ellenzékiek gyengülését regisztrálják. Márpedig túl nagyot nem tévednek, már csak saját presztízsük érdekében sem, az ellenzékhez közelebb állók sem dolgozhatnak akármekkora hibahatárral. Ezért aztán először a népszavazás érvénytelenségébe kapaszkodtak az Orbán-gyűlölők, mint vízbehaló a szalmaszálba, csendes többségről, majd új többségről szóló propagandába kezdtek. Miközben ők is jól tudják, hogy a népszavazástól távol maradottak jelentős része nem az ő bojkott felhívásuknak engedelmeskedett, mert ez a választársra jogosultaknak az a 30-40%-a, amely soha nem megy el szavazni (döntő többségükben ugyanazok), akár népszavazásról, akár parlamenti vagy önkormányzati választásokról van szó. Talán túlságosan jól sikerült őket a pártállamban beprogramozni: „Csúnya, huncut dolog a politika, te ne foglakoz vele, majd mi megoldjuk!” Bár föltehetőleg olyan idők jönnek, amelyben egyetlen politikailag passzív állampolgár sem lehet elégedett így előállt helyzetével: „eszi, nem eszi, nem kap mást”.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szerencsére szép számmal jelennek meg a különféle kiadványok, helytörténeti visszaemlékezések, amelyek a forradalomhoz kapcsolódó események helyi sajátosságait igyekeznek feltárni. Túl azon, hogy komoly hiányérzetünk lehet, hiszen ezen összegzéseknek már a rendszerváltás után illett volna napvilágra kerülniük, azért mégiscsak jobb későn, mint soha. Az egyik legfrissebb kiadvány a közelmúltban jelent meg Monoron „Szilánkok és legendák” címmel, amely nem csupán átfogó és igényes munka, de az is növeli értékét, hogy mindvégig utal az országos történésekre is, így a helyi események is érthetőbbé, áttekinthetőbbé válnak.

Magyarország egy összetett intézkedési rendszer keretében kívánja támogatni a biológiai sokféleség védelmét. A terv kiemelt része az állapotfelmérés és helyzetértékelés: természeti kincseink gazdasági-társadalmi értékének meghatározása. A program révén arra törekszünk, hogy a természeti tőkénk megőrzését szolgáló eszközrendszer fejlesztésével és új modellek kidolgozásával célt érjünk. Mindezt a szakmai és döntéshozói csoportok bevonásával és a társadalmi szereplők szemléletformálásával.

Lapunk megjelenésének hetében Orbán Viktor miniszterelnök London vendége, méghozzá az új angol miniszterelnök asszony, Theresa May meghívására, aki tárgyalni hívta őt a szigetországba. Theresa May még csak kevés ideje van hivatalában, így a magyar miniszterelnök a legelső vendégeinek egyike. Emiatt ennek a meghívásnak komoly jelentősége van, egyben pedig hazánk jelentős felértékelődését, szerepének átértékelődését is mutatja. A változás, amely igazán örömmel tölthet el bennünket, nem véletlen és nem csupán az európai politika átrendeződésének velejárója, hanem hazánk önálló véleményének, egyedi és sikeres útjának elismerése is.