Miért kell egy imádságért valakit elítélni?

Nemzetünk lelkének morajlásakor az összmagyarság idegpályáján nem marad olyan rész, melynek közömbös lenne a nemzet lelkének megindulása. Nemzetünk sorsdöntő időszakaiban a nemzet lelkében támadó érzések, hol jobban, hol kevésbé, de kihatnak a magyarság egészére. A jó érzésű magyar ember a nemzet ügyét magáénak érzi, éljen bármely sarkában a Kárpát-medencének, bármely részén a világnak. Ha magyart bántanak a Vajdaságban az szívfájdalma a palóc embernek, ha a csángó gyermek csak román imára kulcsolhatja össze kezét, az nem egy székesfővárosi igazságérzetét érinti érzékenyen.

A nemzet lelkének morajlása az 1956-os magyarhoni forradalmi események kapcsán a felvidéki magyarság északi peremvidékén, Zoboralján is hallatta magát. A budapesti, változásért kiáltó események, Zoborvidéken Kolon falujában is kiváltották a nemzet ügyéért való tenni akarást. Együvé tartozásunk ezen emlékezésre méltó példáját közelítsék meg számunkra Sándor János úrnak az egy évtizeddel ezelőtt Balkó Gábor úr által kezdeményezett és megszervezett koloni ’56-os megemlékezésen elhangzott értékes szavai.

Toporgott, cipője kopogott, csusszant a bolt kövezetén. „Einstein relativitása…” – mondja. Feje egyet rándult – „Bizonyított…!” Sötét lencséjű szemüvege mögött halványan csillant bódult tekintete. „Párhuzamos világok…! Milyen esély van rá, hogy nyerj a lottón…!? Nekem valami hasonló sikerült!” Öltönyös alakja izgések-mozgások együttese. Egy diplomataforma ember. Nyakkendős alakja, zsebre tett egyik kezével, másikkal gesztikulál és érvel. Bizonygat. Bizonyít. Ilyen izgatottnak csak valamely nagy fölfedezésénél láttam utoljára. Az is lehetett már vagy két éve tán… Németalföldi iskola… Csigás csendélet… Virágok is voltak… Javarészt… Méhek jeleznek kaptárukba visszatértükkor ilyen izgága tánclejtéssel a végtelen nyolcasát lejárva, s így közölve társaikkal egy repceföld végtelenjének uránsárga lehetőségeit. „Rágyújtok” – matatott zakója bal zsebében a gyufája után. A járdáról a bejárat felé lassú szivarfüstjelek adják tudtomra kitartó türelmetlenségét a képekkel berakott kirakat előtt. Összekulcsolt kezemmel a tonettszék támlájának támaszkodva ülök. Mi lesz ennek a vége? – töprengek. Újra belép. Cipője koppan, hangzik a küszöb. Egy alma kíséretében érkezett vajízű francia kiflire gondolok, amit időm kiváltásaképpen hozott s adott szívélyesen egy komáromi festő katalógusával együtt, hogy ne csak a testnek, de léleknek is jusson…

Továbbra is valósággal záporoznak a lengyel politikai hírek, nagyon felpörgött arrafelé a közélet. Az egyik legérdekesebb fejlemény kétségkívül az, hogy múlt szombaton Jaroslaw Kaczynski, a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke bejelentette: kihantolják a hat évvel ezelőtt légi szerencsétlenségben meghalt Lech Kaczynski földi maradványait. A kilencvenhat ember halálát okozó, 2010. április 10-én bekövetkezett szmolenszki tragédiáról van szó, amelyben a köztársasági elnök feleségével és sok magas rangú tisztségviselővel Katynba tartott, hogy ott részt vegyenek az 1940-es tömegmészárlás emlékére rendezett szertartáson. Az egyszer már lezárt vizsgálatokat most újabbak követik, az ügyet újranyitották. Jaroslaw Kaczynski az onet.pl lengyel hírcsatornának adott interjúban viszonylag részletesen beszélt erről. Kijelentette: egyetért az illetékes hatóság döntésével, hogy ikertestvérét exhumálják, méghozzá elsőként a csaknem száz áldozat földi maradványai közül. (Magától értetődően csak azokról az áldozatokról van szó, akiknek maradványait annak idején nem hamvasztották el.) A katasztrófa idején a volt szocialista miniszterelnök, Jerzy Miller vezette a vizsgálóbizottságot – hát igen, akkor még a Polgári Platform párt kormányzott –, és botrányos hanyagsággal folyt a nyomozás.

Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor tárlata a Műcsarnokban

Az egyetemes és a magyar művészetben nem ritka, ha a gyermek az apja tehetségét örökölte. Szervátiusz Jenő, az apa, és Szervátiusz Tibor, a fiú – szoros kapcsolatuk is jelzi – ugyanannak a fának a hajtása. Eme fa neve: Erdély. Különös vidék a maga erőteljes lombozatával. Karaktere még akkor is fölismerhető, ha a szomszéd küldötte, a román Brancusi leginkább Párizsban lett az aki: világnagyság.

Nagypéntek jelentősége igen hamar világossá vált számomra. Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem anyai nagyszüleimnél, akik mélyen vallásosak voltak. Nagypapám gyakorta elhangzó mondatát: „római katolikusok vagyunk mink”, sosem feledem, miként azt sem, hogy nagymamám az év egyetlen péntekjén sem volt hajlandó húsos ételt fogyasztani. „Krisztus Urunkat pénteken feszítették keresztre, márpedig az ő kínszenvedésének és kereszthalálának napján szigorúan tilos húst enni” – hangzott a lakonikus magyarázat.

A felvidéki magyar habitus és fejlődésének hátterei

XII. rész

Jelenkorban a Matica Slovenská gímesi alapszervezete a falunkra államilag kiszabott Jelenec névforma körül egy teljes mozgalmat alakított ki. Jogfosztottságunk idején, 1948-ban a falu magyar jellegének visszaszorítására, törlésére kiszabott Jelenec név jelen évtizedünkben kezdi elérni a névadás kiötlőjének, Daniel Okálinak azon célját, amelyben Zoboralja „fővárosának”, Gímesnek az elszlovákosítását követte.

A demokrata nem vesz részt a parlamenti demokráciában, már az Országgyűlésben sem kíván dolgozni. Kizárólag akkor teszi tiszteletét, ha esetleg valamit megakadályozhat szavazatával. A demokrata olyannyira rabja a sajtószabadságnak, hogy elvárja, az állam tartsa fenn a Párt lapját. Ugyanígy teljesen normálisnak találja, ha egyik publicistája vörösterrorral tüntetné el a törvényesen megválasztott kormányt.

Eseménydús napok állnak mögöttünk, szinte azt sem tudom, melyik téma legyen az első. Talán az, hogy Jaroslaw Kaczynski, a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke múlt vasárnap fontos interjút adott néhány újságnak. A sajtóbeszélgetést a vezető európai napilapok szövetsége (Lena) elnevezésű együttműködés keretében tartották. Többek között a francia Le Figaro, a belga Le Soir, a német Die Welt, a spanyol El País és az olasz La Repubblica újságírói vettek részt rajta. Kaczynski „bemelegítésképpen” arról beszélt, hogy Európa mostanság tapasztalható erőszakos kulturális egyesítése veszélyes, és egyedül a nemzetállam garantálhatja a szabadságot, a demokráciát és a kulturális sokszínűséget. Véleménye szerint az Európai Uniónak a nemzetállamok erősítésével kell megújítania magát, méghozzá sürgősen, mert a helyzet jelenleg úgy fest, hogy az EU-t vagy megreformáljuk, vagy menthetetlenül összeomlik.

Magyar Zoltán: Szent György a magyar kultúrtörténetben

Szent György alakja közel másfél évezreden át a hit diadalmas hőseként, győzhetetlen katonájaként és emberi példaként, mint a légiónyi katonaszent egyike, igen fényes karriert futott be. Nyilvánvalóan a jelképes szférába vezet el a sárkányölés, a sárkányölő hős archetípusa is, mely ismeretes volt a Távol-Keleten Kínában és Japánban, és természetesen az eurázsiai népek folklórjában is. A sárkányölő hős személyében a Nap, a Hold, a Tavasz az, amely legyőzi a sárkány megszemélyesítette legfőbb rosszat, a Telet. Idővel aztán ez a kép némileg egyszerűsödött, s a mitikus ellenfél sárkánnyá, szörnyeteggé, mesei figurává vált. A magyar népköltészet máig is híven őrzi a György-legenda szinte valamennyi elemét, bár név szerint a szent lovaggal már csak ritkán találkozunk benne. György központi bizánci kultuszával magyarázható, hogy alakja a magyarországi délszlávok folklórjában lelhető fel talán a legelevenebben. A magyar változatok természetesen inkább a sárkányviadalra koncentrálnak, s elbeszélésében a Legenda Aurea szövegére – mint ősforrásra – vezethetők vissza.