Az elmúlt hetekben feltűnően hallgattak a balliberális kritikusok a világhálón. A különféle internetes híroldalakon és közösségi honlapokon szinte kizárólag jobbközép, kormánypárti és kvótaellenes hozzászólások jelentek meg – a migránsokat simogató kommentelők meg se nyikkantak. A naponta érkező migrációs hírek mély csöndre intették őket. A mögöttünk hagyott vasárnapi népszavazás után viszont varázsütésre megelevenedtek a balliberális okostojások, és olyan fölényes hangnemben írogatnak, mintha a szavazófülkékben az ő álláspontjuk győzedelmeskedett volna. Ehhez azért vastag bőr kell az ábrázatra: a libsik győztesnek tekintik magukat, miközben az ellenfél 98 százalékkal győzött… Úri körökben, ha egy vélemény kétszázalékos eredménnyel elbukik a vitapartner 98 százalékával szemben, a vesztes elismeri a vereséget, és gratulál a győztesnek. A magyar balliberális „demokraták” ilyet nem tesznek – ehelyett nyakatekert magyarázattal a saját győzelmükről beszélnek, és újult erővel gyűlölik-mocskolják a győztesek vezérét. Találóan fogalmazott az Origo honlapján egy kormánypárti kommentelő: „Igenemberek és távolmaradók, liberálbolsi kommentbetyárok: karöltve kotródjatok, és segítsetek a bajba jutott migránsaitoknak! Tavasszal még otthon, zárt ajtóknál ajvékoltatok a migránsok miatt, zabszem nem fért a feneketekbe, most meg akkora lett a szátok… Kotródjatok, éljetek együtt a migránsokkal, segítsetek nekik integrálódni! Ne a kényelmes foteletekből járjon a szátok! Ne innen, Magyarországról, ahol csak néhány száz fő van táborokban! Aztán, ha már láttatok közelről is illegális bevándorlót, és már a szagukat sem bírjátok, no, majd akkor élcelődjetek nagy hangon a miniszterelnökünkön!”

Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek előadása a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre rendezvényén

A migrációs válság céljai: a német és a nyugati nagyvállalatok olcsó munkaerőt látnak a migránsokban, az amerikai bankárok Európát és az eurót destabilizálni akarják, Európa iszlamizálása. A bankok azért támogatják a migránsokat, hogy kontinensünket iszlamizálják. A kis-dzsihád korszaka ez – fejtette ki előadásában a veszprémi érsek.

Kiállítás a budaörsi Zichy majorban Kovács László emlékére

A kiállítás címében rejlő bibliai sugallat – „Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8) – igencsak kijelöli a csoportos tárlat műveinek tematikáját. Az Ars Sacra tehát Budaörsön is folytatódott. Méghozzá azon alkotó előtt tisztelegve – Kovács László (1944–2006) életműve a kisvárosban már régen múzeumot-emlékházat érdemelne –, aki modern művészként az ég és a föld dolgait (az ősiséget éppúgy, mint a 20. századi ember szenvedését) megrázó képpéldázatokká emelte.

Kiss József: Az angyalok nem sírnak – Turay Ida Színház

Kiss József színdarabjának ősbemutatóját a Turay Ida Színház produkciójaként, a szerző rendezésében 2006. október 15-én tartották a pesterzsébeti Csiliben. Azóta játszották Sopronban, Szolnokon és most, a forradalom évfordulójára újra „visszatért” a Turay Ida Színházba – természetesen más szereposztásban. A mű két felvonása ugyanabban a térben, Mayer ÁVH-s alezredes lakásában játszódik. Az első a forradalom, a második, a szabadságharc vérbefojtása idején. Kiss József darabja nem dokumentumdráma, hiszen a történet fiktív, de mégis az úgynevezett középpontos drámák körébe tartozik, mert a szereplők egymáshoz való kapcsolatát a szabadsághoz való személyes viszonyuk határozza meg. Egyetlenegy alak személyisége változik meg erősen, Ilonáé, a zsarnok ÁVH-s lányáé.

Magyar Látóhatár – Borbándi Gyula emlékkönyv

Papp Endre, Gróh Gáspár, Bartha Ákos, Nagymihály Zoltán, Mohácsi János, Monostori Imre, Salamon Konrád, Petrik Béla, Bertha Zoltán, Baumgartner Bernadette, N. Pál József és Alexa Károly – Borbándi Gyulára emlékezik és emlékeztet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kiadásában megjelent tanulmánykötetben.

Tizenhárom éves serdülő fiúcska voltam 1956 őszén, amikor is szüleinkkel egy Szabolcs megyei községben éltünk hárman, miután két idősebb testvérem továbbtanulás okán ekkor már más helységekben tanult, és emiatt csak a nyári szünidők során vált teljessé a családunk. Ebben az időben községünk még nem volt villamosítva, így csak néhány módosabb család rendelkezett telepes rádióval, ezért az országos hírek nagyrészt csak szájról szájra, lassacskán terjedtek, és értek el az emberekhez. Október 23-án reggel viszont mindezek ellenére édesapánk – aki mindig a legkorábban kelt fel, és kezdte el az aznapi teendőit – szokatlan, örömteli és harsány hangja ébresztett bennünket: – „Halljátok, Pesten kitört a forradalom!” Úgy hatott ez az egyszerű mondat ránk, mint a vihar előtti nyomott csendben egy sötétséget átható villámlás és dörgés, amely után megindul az áldásos eső.

A felvidéki magyar habitus és fejlődésének hátterei

XI. rész

Gímesen a Matica Slovenská (Matica Szlovenszká) alapszervezetének 1991-ben való megalakulása után szlovák testvéreink a magyarjaink tétlensége okán a leghatékonyabb nemzetépítő módszer alkalmazásába kezdhettek vidékünkön. 1991-ben a gímesiek 55%-át tették ki a szlovák nemzetiségűek. A gímesi hagyományos szlovákság mellett a szocializmus majd négy évtizede alatt a reszlovakizáció hatása által keletkező szlovákság és a környező barsi szlovák falukból beszivárgó, beházasodó, munka után Gímesre áramló szlovákok tették ki nagy hányadát e népelemnek.

Medveczky Ádám és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának hangversenye október 22-én 19.30-kor a Zeneakadémia nagytermében.

Műsor:

Beethoven: Egmont nyitány, op. 84, Járdányi:Vörösmarty-szimfónia, Liszt:Faust-szimfónia

Közreműködők:

Kiss B. Atilla (tenor)

Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Medveczky Ádám

Győri L. János: Református identitás és magyar irodalom

Győri L. János irodalomtörténész, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanára, a Református Művelődés- és iskolatörténeti Kutatóintézet vezetője e kötetben az elmúlt két és fél évtized során készült tanulmányaiból gyűjt csokorba tizennégyet, amelyek a református identitás és a magyar irodalom érintkezési pontjait vizsgálják. Az írások a szerzőnek arról a kettős szellemi kötődéséről tanúskodnak, amelyről így ír a könyv előszavában: „Az egyik az ismeretek átadásának vágya az általános műveltséget nyújtó középiskola szintjén, a másik pedig a magasabb szintű tudományos kutatás. Katedrán állva ma is igyekszem a tantárgyaimhoz kapcsolódó minden kérdésről ugyanazon intenzitással megszólalni, publikálni azonban elsősorban arról szeretek, amihez szellemi és spirituális gyökereim kapcsolnak, azaz a magyar protestáns, azon belül is elsősorban a református műveltség kérdéseiről.”