A szlovákiai politikai színtér az utóbbi két hónapban turbulens változásokon ment keresztül. A Robert Fico vezette négyes koalíció, a Smer-SD, Most-Híd, SNS, Siet’ párt négyesét a fokozatosan szakadozó Siet’ – magyarul annyit tesz, Háló – párt hagyta el. A Fico-féle Smer-SD párttal kormánykoalícióra lépő Siet’ párt elnöke Radoslav Procházka már a Ficóval tett első tárgyalásaitól kezdve az ellenzék és közvélemény éles kritikájának volt kitéve. A párton bévül is szóltak elégedetlen hangok ellene a Smer-SD párttal való szövetkezés miatt, mert a Siet’ párt erősen Fico-ellenes pártként mutatkozott be a választások előtt. A pártot ezen oknál fogva azonnal elhagyta két képviselő. Az elégedetlenségek viszont ezzel nem múltak el, mivel néhány héttel később már a párt alelnöke, Andrej Hrnciar négy képviselőtársával támadta a Radoslav Procházka-féle politizálás eredményeit. Radoslav Procházka keze alatt a kellő személyiségi és pártvezetői kvalitások híján a Siet’ párt hálója annyira megszakadozott, hogy a párt tisztújító gyűlésén, augusztus 13-án leszavazták és a közlekedésügyi minisztert, Roman Brecelyt választották meg a Siet’ új elnökének. Procházka nem tudta kellően megmagyarázni saját vélemény- és nézetbeli ugrásait, átpártolását a Smer-SD párthoz, és így Robert Ficóval való összeborulását. A tisztújító gyűlés sem mentette meg a pártot a karrierje elején már sejthető végzetétől.

Szablya Ilona: Vasfüggöny kölnivel – Magyarország 1942–1956

Több mint 700 angol nyelvű cikk és öt díjnyertes könyv után idén magyarul is megjelent a tengerentúlon élő Szablya Ilona egyik műve, hála Jeney Attila történész kiváló fordításának. Szablya Ilona emigrálása óta folyamatosan azon munkálkodik, hogy megismertesse az Egyesült Államok lakóival Magyarország valós 20. századi történetét, és azt, hogy nincs különbség a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali diktatúrák között. Az anyanyelvi megjelenés egyáltalán nem hiábavaló, a többségnek még idehaza is homályosak az ismeretei arról, hogy mi történt Magyarországon 1942 és 1956 között.

A tárgyalt mű 2013-ban jelent meg először My Only Choice: Hungary 1942–1956 (Egyedüli választásom: Magyarország, 1942–1956) címmel a tengerentúlon, ez év júniusában pedig magyarul is napvilágot látott Vasfüggöny kölnivel – Magyarország 1942–1956 címmel. A siker nem is maradt el, tizennégy év rendkívül érdekes személyes elbeszélését néhány hónap után újra nyomdába kellett küldeni, akkora az érdeklődés. Nem mellesleg a könyv szerzője, aki ez évig Magyarország tiszteletbeli főkonzulja volt az Egyesült Államokban, már művének folytatásán dolgozik.

Díszvacsorával, koszorúzással és ifjúsági labdarúgótornával emlékeztek az Aranycsapat zseniális jobbösszekötőjére

Szeptember 21-én lett volna 87 éves minden idők legeredményesebb jobbösszekötője, az Aranycsapat bámulatos tehetségű támadója, Kocsis Sándor. A tragikusan fiatalon elhunyt csatárra az Aranycsapat Alapítvány szervezésében emlékeztek a múlt héten, amelyre Magyarországra látogatott Ifjabb Kocsis Sándor, a legendás labdarúgó fia és annak felesége is. A három napos emlékfolyam szeptember 22-én este vette kezdetét, amikor díszvacsorával köszöntötték a Kocsis család Magyarországra érkező tagjait. Jelezve, hogy a főváros IX. kerületében sem felejtették el Kocsis Sándort, a vacsorára Bácskai János, Ferencváros polgármestere látta vendégül a meghívottakat. Az eseményen részt vett az ünnepelt fia, Ifj. Kocsis Sándor és felesége, Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Fenyvesi Máté, az FTC korábbi 76-szoros válogatott balszélsője, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, Ifj. Papp László és felesége, valamint természetesen Bácskai János. A vacsora késő estébe nyúló, jó hangulatú beszélgetéssel zárult.

Döbbenet, hogy a második világháború még most, hetven év elmúltával sem zárult le, hiszen naponta előkerülnek rozsdás, fel nem robbant, működőképes bombák. S ha mindössze előkerülnének… De olykor fel is robbannak, embereket ölve. Igen, a második világháború még mindig szedi áldozatait. Másfelől a tömeggyilkos fegyverek mellett különféle tárgyak is előkerülnek, érintetlen dokumentumok és emlékek, ez pedig izgalmas. Szerte földrészünkön időkapszulák lapulnak, és felfedezőik úgy érezhetik magukat, akár a több ezer éve lezárt egyiptomi sírkamrákba lépő régészek. Ki ne szeretné megtapasztalni ezt az élményt? A világháborús időkapszulák jelentős része Lengyelországban kerül napvilágra, a náci megszállás következményeként. Például néhány hónappal ezelőtt felfedeztek egy hetven éve lezárt bunkert, amelyben még mindig égett a villany, mert annak idején a távozó német katona nem kapcsolta le. (Stílszerűen fogalmazva, ebből is kiviláglik, hogy annak idején sokkal jobb minőségű villanykörtéket gyártottak, és persze a német ipar áramfejlesztőire sem lehet panasz.) Tavaly nagy szenzációt keltett, hogy kincsvadászok megtalálták egy hegy gyomrában a náci hadvezetés 1945-ben rejtélyesen eltűnt aranyvonatát. Igaz, ezt az ügyet azóta feltűnő hallgatás övezi, a kincsvadászok által megjelölt helyen valahogy csak nem akar elkezdődni a kutatás. Legalábbis nem nyilvánosan…

Német származású kőbányai művészek kiállítása az Újhegyi Közösségi Házban

Hihetetlen az a megtartó erő, az a közösséget egységbe tömörítő értékszemlélet, amely a német származású kőbányai képzőművészeket jellemzi. Igényük van arra, hogy évről évre megmutassák fejlődésüket. Vagy talán csak azt, hogy élnek, működnek, gondolkodnak, végzik munkájukat Isten adta tehetségük szerint. Kis csoport, a meghívott vendégekkel együtt is alig vannak tízen, de idősebb és fiatalabb éppúgy megtalálható közöttük, mint mester és tanítvány.

85 éves az esztergomi ferences gimnázium

Az esztergomi ferences gimnázium és a hét iskola – mely a kommunizmus idején is működhetett – mentette át azt a tudást, ami által újjáalakulhatott a katolikus iskolarendszer – fogalmazott ünnepi beszédében Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, ferences öregdiák, amikor szeptember 11-én szentmise keretében adtak hálát a jó Istennek az elmúlt 85 évért. A mise után fölavatták az intézmény egykori szeretett igazgatója, a jóságos Jeromos atya domborművét.

Ami érték számomra, arra vigyázok. Amit sok munka és kihívás árán szereztem meg, azt nagy értéknek tartom. Nagyon érdekes képet mutat az, ha meg merem kérdezni magamtól, hogy számomra mik az értékek, melyekre nagyon vigyázok, illetve amelyekért rengeteg áldozatot hozok. És nagyon sajátos kép lesz az, ha fel merem mérni, hogy egy nap mire hány órát fordítok. Sokszor nehéz ez a kép, de rengeteget tud alakítani rajtam. Miért? Mert ez az igazi értékrendem. Nem az, amit szóban fogalmazok meg, hanem az, amit a gyakorlatban megvalósítok.

Simon Erika: Igéink édes hatalma – Huszonnégy szólamban

Különös kötetet tart kezében az olvasó, melyben írók, költők, filozófusok, polgármesterek, szerzetesek, püspökök, művészek – összesen 24-en – beszélnek életükről, megemlítve néhány érdekességet, de mindegyik interjúban közös, hogy az alanyok életét áthatja az Istenben való hit.

A könyv első fejezetében Simon Erika írókat, költőket szólaltat meg. Lezsák Sándor költő, az Országgyűlés alelnöke felidéz egy rossz emléket: „amikor én gyerek voltam egy trolibusz belegázolt a körmenetbe. Láttam a buszvezető arcát, igazán attól ijedtem meg. Az arcától. Mert gyűlölet volt benne s ettől a kitenyésztett arctól jobban féltem, mint attól, hogy a busz esetleg valami nagy bajt csinál, bár megijedtek, sikoltoztak körülöttünk. Másik gyerekkori emlékem: Mindszenty bíboros 1956. november 3-án este beszélt a rádióban. Édesanyám hallgatta és sírt. Hét esztendős voltam, s úgy éreztem, ha Anyuka sír az a fájdalomnak a csúcsa. Iszonytatóbb nincsen annál a tehetetlenségnél, amely összeszorítja az ember szívét. Azután hamar rájöttem, hogy másfajta sírás ez… Megyek oda Anyukához, közben a rádióban Mindszenty beszél, érces, kemény, pattogó hangon, Anyuka pedig mondja, hogy nem szomorú, hanem örömében sír, mert a bíboros atya már nincs a börtönben. Akkor megértettem, hogy mit jelentenek az örömkönnyek. Mint sokak életében a hit, az enyémben is biztonság, állandóság. A szerelemről, a hazáról és Istenről nagyon nehéz beszélni. Inkább élményeket tudok fölidézni, elbeszélni.”

A múlt héten 56-os szabadságharcosokkal volt alkalmam beszélgetni, és a forradalmi események tárgyalása közben hozta szóba egyikük Kodály Zoltán Zrínyi szózata c. remekművét. A darabot, amelyet ihlethettek volna az 56-os események is, és amelyet a forradalom vérbefojtásával együtt eltüntettek.