Interjú dr. Mánya Kristóf gyermekgyógyász osztályvezető főorvossal, aki a kórházvédők szóvivője
- Főorvos úr, mi a helyzet Egerben, van szabadságharc, vagy nincs már?
- A július 1-jei tüntetésen, a Dobó téren fontos állomásához érkezett az a kórházvédő folyamat, ami jelentőségét tekintve messze túlmutat Eger határain. Arról van szó, hogy a magyar egészségügyi dolgozónak, a magyar munkavállalónak, a globalista vállalkozásoknak kiszolgáltatott embernek van-e esélye még a törvényes munkaszerződés kötésére, van-e esélye, hogy ne rabszolgaként foglalkoztassák, van-e esélye egy városnak arra, hogy az adóforintjaiból fönntartott kórházat magának megtartsa.

1948 tavaszán indították meg döntő rohamukat az egyházi - köztük a szerzetesi - iskolák ellen. A miniszter közölte, hogy az Országgyűlés az egyházi iskolákat államosítja. A kommunista párt által irányított propagandaszervezet az egész országot elárasztotta népnevelőivel. Az egyházi iskolák elleni pergőtűz szünet nélkül folyt a sajtóban, rádióban; tömeggyűléseken zajlott az agitálás (egyben megfélemlítés); a szerzetesi gimnáziumok ócsárlása, a szerzetesek, apácák becsmérlése, iskoláik reakciós voltának bizonygatása. Ezek mellett az egyik legfőbb vád: a szerzetesek sohasem foglalkoztak a néppel, hanem csak az úri rétegek gyermekeivel. Az 1948. évi 33. törvény rendelkezett az iskolák államosításáról. Az egyházi iskolákat korábbi fenntartóitól erőszakosan elvették. Ingatag indoklással, hamis, félrevezető érveléssel. Az államosítást konkrét kommunista hatalmi-pártpolitikai célok motiválták. Hiszen minden tekintetben mo-dernek voltak a szerzetesi általános és középiskolák, s a szerzetesek által vezetett tanító-, tanítónő- és óvónőképző intézetek.